Текст песни Dalriada - A Szikla legendája

Текст:

Sem Maros két partján tenger csodafűvel, sem imádságokkal, sem jámbor énekkel, nem tudták javasasszonyok megjajítani a rég betegen halódó szegényembert. Mondá egyszer öreg bába a szenvedőnek: amaz magas sziklán csodás füvek teremnek, öreget fiatalítnak, bajt gyógyítanak, abból ha lehetne venni, vége a bajnak. Sziklának nagy meredekjén ember sose járt, hegyébe talán még a madár is félve szállt, csak betegnek kicsiny fia tett erős vigaszt: utat lel a sziklán, s csodafűvel kórt mulaszt. Feljutott hát végre, nagy üggyel, nagy bajjal, talált majd a fűből, tépett is marékkal de ahogy indult volna, az ösvény lezárult, fel még csak jutott, de lefelé nem visz út. Kiállt hát rögvest a szikla tetejébe, gyógyírt megmutatta, majd rejtve ingébe, búcsúzóul néhány szót még elkiáltott, abban a pillanatban leugrott a mélybe Így halt a fiú, ki apját oly erőst szerette, hogy gyógyírért cserébe életét adta érte, s azontúl fogva a sziklát nem nevezik másnak: mindenki így ismeri: a Fiú sziklájának.

;