Текст песни Dalriada - Kikelet

Текст:

Gyűlöl a sors, mert igaz ősi Ha bujdosó is, rejtett, titkos, Megfárdat, de él még vérünk, s Maradt tiszta. Sosem piszkos. Lángtengeren, vérözönben Vágtunk át, míg ím, elértünk Csonka hazát, eskü-átkot, s Hullottunk. de meg nem törtünk. El sem rejtett gyűlölségen, Ezüst tükrű, hideg szókon, Öltek újra. Öltek tettel, de Le nem győztek, büszke sólyom. Halálcsendbe borult, néma, Átkozott, hideg a táj, ha Énekink - A Föld dalát - Nem visszhangozhatja már. Hangja a földnek zengjen az égig, Dala erőnknek hívja erényid, Szemek bús lángja napra tekintsen, Csendje a kőnek új hadat épít, Ébredjen újra minden ős látnok, Szólítson útra hű szavat, álmot Gyáva ha szánja vérét a harcra Szívét erődnek sietve adja! A fényes nap immár elnyugoda... A föld színe sötétbe borula. Nappali ég éjjelre változa, Este csendje nyugodalmat hoza. Napkelettől egész napnyugotig Szent nevedben bíztam, és fáradtig, De megbocsáss, én szívemből szánom... Könnyek miatt nincs szememen álom.

;