Dalriada - Áldja Meg Az Isten

Áldja meg az Isten azt az édesanyát, Ki katonának neveli fel a fiát, Húsz évig tartja világ pompájára, Húsz év után adja fekete gyászra, Szólnak ott az ágyúk, pengnek a kardok, Szülőföldem, immár elbúcsúzok, Éltem áldozom császár háborújáért, Véremet kiontom az idegen nemzetért. Hogy a nagy Isten nem könyörül, Vitézek közül egy sem menekül, Áss, pajtás sírt az én kardhegyemmel, Takard le a két szemem a szemfedővel, Áldja meg az Isten azt az édesanyát, Ki katonának neveli fel a fiát, Húsz évig tartja világ pompájára, Húsz év után adja fekete gyászra, Viszik az magyar fiúkat a háborúba, Keservesen sírhat minden édesanya, Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk, Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk. Viszik az magyar fiúkat a háborúba, Keservesen sírhat minden édesanya, Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk, Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk. Börtönül borul ránk a nagy vadon, Takarónk nyomor, nem az irgalom, Az égre kiált fel minden csepp vérünk, Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk! Nézz ki, rózsám, a te ablakodon, Most visznek ki engem a faluból. Vess utána utoljára egy pillantást, Többet úgysem látjuk soha egymást. Viszik az magyar fiúkat a háborúba, Keservesen sírhat minden édesanya, Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk, Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk. Viszik az magyar fiúkat a háborúba, Keservesen sírhat minden édesanya, Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk, Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk.