Dalriada - Futóbetyár

Futóbetyár, kínnal éhes, éje nincsen, napja véges, üldözi kard, fegyver, törvény, földönfutó szülőföldjén. Ácsolják tán már a bitót, Kerítenek hóhért, bírót, szorítanak helyet rajta pusztuljon az veszett fajta. Futóbetyár, szellő étke, varjúkárogás zenéje, ám, ha tárogató csendül, kupát markol, táncra perdül. Vigalmában is vár egyre, szebb sorára, jobb életre, lesz- e otthon, itt, vagy bárhol, akad- e tűzhely, bor, mámor Eb, ki búsul, míg van jó bor, kerül kenyér, jut a jóból, asszony tüze melegít át, bírja kéz a görbe szablyát. Ácsolják tán már a bitót, Kerítenek hóhért, bírót, szorítanak helyet rajta pusztuljon az veszett fajta. Most jöttem én a gubaci messzi pusztáról leesett a vas a lovam lábáról míg a kovács vasalja kispej lovamat addig rózsám, kimulatom magamat Nyisd ki babám az ajtódat gyorsan szaporán hadd gyüjjön be kilenc zsandár hozzám hadd lássuk meg, ki a legény, sej-haj, ideki zsandárvérrel pingálom a csárdát ki.