Dalriada - Bor vitéz

Ködbe vész a nap sugára, Vak homály ül bércen völgyön. Bor vitéz kap jó lovára: "Isten hozzád, édes hölgyem!" Vak homály ül bércen völgyön, Hűs szél zörrent puszta fákat. "Isten hozzád, édes hölgyem! Bor vitéz már messze vágtat." Hűs szél zörrent puszta fákat. Megy az úton kis pacsirta. Bor vitéz már messze vágtat, Szép szemét a lyány kisírta. Megy az úton kis pacsirta: Hova megyen? hova ballag? Szép szemét a lyány kisírta: Szólt az apja: férjhez adlak! Hova megyen? hova ballag? Zúg az erdő éji órán. Szólt az apja: férjhez adlak: Eskü elől szökik a lyány. Zúg az erdő éji órán, Suhan, lebben a kísértet. Eskü elől szökik a lyány: Szól vitéz Bor: "jöttem érted." Suhan, lebben a kísértet, Népesebb lesz a vad tájék. Szól vitéz Bor. "jöttem érted Elesett hős, puszta árnyák." Népesebb lesz a vad tájék, Szellem-ajkon hangzik a dal "Elesett hős, puszta árnyék, Édes mátkám, vígy magaddal!" Szellem-ajkon hangzik a dal, Indul hosszú nászkíséret. "Édes mátkám, vígy magaddal!" - "Esküvőre! úgy ígérted." Indul hosszú nászkíséret, Egy kápolna romban ott áll. "Esküvőre! úgy ígérted." Zendül a kar, kész az oltár. Egy kápolna romban ott áll, Régi fényét visszakapja. Zendül a kar, kész az oltár, Díszruhában elhunyt papja. Régi fényét visszakapja, Ezer lámpa, gyertya csillog. Díszruhában elhunyt papja; Szól az eskü: kéz kezet fog. Ezer lámpa, gyertya csillog, - Künn az erdő mély árnyat hány. Szól az eskü: kéz kezet fog; Szép menyasszony színe halvány. Künn az erdő mély árnyat hány, Bagoly sí a bérci fok közt. Szép menyasszony színe halvány - Halva lelték a romok közt.