Dalriada - Ágnes asszony (1. rész)

Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa; Fehér leplét, véres leplét A futó hab elkapdossa. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Odagyűl az utcagyermek: Ágnes asszony, mit mos kelmed? „Csitt te, csitt te! csibém vére Keveré el a gyolcs leplet.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Összefutnak a szomszédnők: Ágnes asszony, hol a férjed? „Csillagom, hisz ottbenn alszik! Ne menjünk be, mert fölébred.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Jön a hajdu: Ágnes asszony, A tömlöcbe gyere mostan. „Jaj, galambom, hogy’ mehetnék, Míg e foltot ki nem mostam!” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Mély a börtön: egy sugár-szál Odaférni alig képes; Egy sugár a börtön napja, Éje pedig rémtül népes. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Szegény Ágnes naphosszanta Néz e kis világgal szembe, Néz merően, - a sugárka Mind beléfér egy fél szembe. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Mert, alighogy félre fordul, Rémek tánca van körűle; Ha ez a kis fény nem volna, Úgy gondolja: megőrűlne. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Ím azonban, időtelve, Börtönének zárja nyílik: Ágnes a törvény előtt Megáll szépen, ahogy illik. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Öltözetjét rendbe hozza, Kendőjére fordít gondot, Szöghaját is megsimítja Nehogy azt higgyék: megbomlott. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Hogy belép, a zöld asztalnál Tisztes őszek űlnek sorra; Szánalommal néznek ő rá, Egy se mérges, vagy mogorva. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Fiam, Ágnes, mit miveltél? Szörnyü a bűn, terhes a vád; Ki a tettet végrehajtá Szeretőd ím maga vall rád.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Ő bitón fog veszni holnap, Ő, ki férjedet megölte; Holtig vízen és kenyéren Raboskodva bünhödöl te.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Körültekint Ágnes asszony, Meggyőződni ép eszérül; Hallja a hangot, érti a szót, S míg azt érti: „meg nem őrül.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. De amit férjéről mondtak A szó oly visszásan tetszik; Az világos csak, hogy őt Haza többé nem eresztik. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.