Dalriada - Thury György Balladája 2. Rész

Fehérvár erődjében búsul Hamza bég, Az töröknek híres bajnoka Délről jő a portya, sereget pusztítja, Minden módon őket zargatja. Fel, Palotára, indulj, jó kémem Járd meg az utat gyorsan, serényen Ne lásson téged meg senki, se földön, se égen, Hitetlen Thury Györgynek vinni a mérgem. Lásd meg, jó uram, hogy az kutya pogány Mit eszelt ki orvul ellened, Álomport küld vélem, és maga is haddal jő, Aljas fortéllyal megbírni veled. Ím, egyet se félj, én hű, vitéz szolgám, Megbúsul most a hitvány Hamza bég, Hadd jöjjön a török, te csak indulj, jelentsed, Mérget adtál itt mindegyikünknek. Indulj, vezér, vihar van velünk Indulj, vezér, vezesd fegyverünk, Rabló pogány egy sem juthat élve majd haza Indulj, vezér, vihar van velünk, Indulj, vezér, vezesd fegyverünk, Karddal dől el, nem méreggel köztünk a csata. Hidd el, sem nem jussod, sem örökséged ez ország, Békében nem élhetsz, vár reád örök háborúság Zendül majd a nép, és fölkel a sírból is ellened Hódítás jogán nem nyerhetsz semmit, el kell is veszned. Néma várnak árkába semmiképp se száll, Megtorpan, vesztegel a pogány had, Lopva, úgy ahogy jöttek, mind gyáván hazatérnek, Palota kapitányától annyira tartanak Fehérvár erődjében dühöng Hamza bég, Jó Thury Györgynek látva üzenetét, „Hallottam, itt jártál, de látod, magam annyit ittam, Harmadnapra sem jól voltam belé”. Indulj, vezér, vihar van velünk Indulj, vezér, vezesd fegyverünk, Rabló pogány egy sem juthat élve majd haza Indulj, vezér, vihar van velünk, Indulj, vezér, vezesd fegyverünk, Karddal dől el, nem méreggel köztünk a csata.